A jelnyelv-tanulás és a tartalomszolgáltatás
kapcsolatrendszeréből több következtetést is levonhatunk. Az első, az, hogy a jelnyelv
egy-egy nemzethet köthető, ezen belül pedig a felületek nagyobbrészt egy-egy
szervezethez kapcsolódnak, tehát viszonylag ritka a magánkezdeményezés. Éppen
ezért, ha már szervezett keretek között történik különböző oldalakról a
tartalom közvetítése, fontos lenne, hogy ezek a
szervek összefogjanak és együttesen szolgáltassanak, már csak azért is,
hogy a ugyanaz a tartalom ne jelenjen meg több helyen. Sajnos a magyar
mentalitás itt is felüti a fejét a gyakorlatban, nem csak az integrált
könyvtári rendszerek alkalmazásának esetében. Mivel ezek az intézmények egymás
versenytársai is a piacon, elég nehéz lenne ilyen magatartásváltást létrehozni,
de mindenképpen érdemes volna. Nemcsak a szolgáltatók munkája lenne
hatékonyabb, de egy ilyenfajta szakmai konzorcium megalakulásával könnyebben
kiszűrhetővé válnának az oldalak hiányosságai is, nem kellene mindenkinek az
alapokat erősíteni, speciális területek fejlesztése is kivitelezhető lenne, így
minőségibb eszközök születhetnének. Valamint ezzel az összefogással az
információk is hitelesebbé válhatnának a felhasználók számára.
De milyenek legyenek az így előállított eszközök? Fontos az egyediség, a hasznosság, a könnyű kezelhetőség
és a felhasználói aktivitás. Úgy gondolom, olyan eszközöket kell a jövőben
létrehozni, amelyek hasonló elven segítik a tanulást, mint ahogyan a
tanfolyamok is felépülnek, azonban egyre komplexebb átgondolásban. A
Nyugat-Európai országokban már konkrét szituációkat vesznek fel videóra, ezt
feliratozzák és így teszik elérhetővé a felhasználók számára. Illetve szükség
lenne egy mélyebb grammatikával foglalkozó eszközre, ahol az idiómákkal
kapcsolatos kérdésekre kaphatna választ a tanuló. Jelenleg csak videószótárak
működnek és sajnos egyetlen oldalon sem találunk komolyabban ilyen tartalmat.
Ezeknek a modern felületeknek, az eltérő
környezetből érkező felhasználókat ösztönözni kell arra, hogy kapcsolatot
teremtsenek a tőlük különböző, de a téma iránt legalább annyira érdeklődő társaikkal.
Ami megvalósulhatna virtuális, vagy valós eseményekre szervezett „találkozókkal”.
Illetve ez a terület alapvetően esélyegyenlőségi kérdés is, ezért fontos, hogy
a segítés pozitív üzenete, ne csak ezen a zárt közösségen belül terjedjen,
hanem mások felé is nyissunk figyelemfelkeltő kezdeményezésekkel.
