2015. május 10., vasárnap

Az ideális tartalomszolgáltatás a jelnyelv-tanulás területén

A jelnyelv-tanulás és a tartalomszolgáltatás kapcsolatrendszeréből több következtetést is levonhatunk. Az első, az, hogy a jelnyelv egy-egy nemzethet köthető, ezen belül pedig a felületek nagyobbrészt egy-egy szervezethez kapcsolódnak, tehát viszonylag ritka a magánkezdeményezés. Éppen ezért, ha már szervezett keretek között történik különböző oldalakról a tartalom közvetítése, fontos lenne, hogy ezek a  szervek összefogjanak és együttesen szolgáltassanak, már csak azért is, hogy a ugyanaz a tartalom ne jelenjen meg több helyen. Sajnos a magyar mentalitás itt is felüti a fejét a gyakorlatban, nem csak az integrált könyvtári rendszerek alkalmazásának esetében. Mivel ezek az intézmények egymás versenytársai is a piacon, elég nehéz lenne ilyen magatartásváltást létrehozni, de mindenképpen érdemes volna. Nemcsak a szolgáltatók munkája lenne hatékonyabb, de egy ilyenfajta szakmai konzorcium megalakulásával könnyebben kiszűrhetővé válnának az oldalak hiányosságai is, nem kellene mindenkinek az alapokat erősíteni, speciális területek fejlesztése is kivitelezhető lenne, így minőségibb eszközök születhetnének. Valamint ezzel az összefogással az információk is hitelesebbé válhatnának a felhasználók számára.

De milyenek legyenek az így előállított eszközök? Fontos az egyediség, a hasznosság, a könnyű kezelhetőség és a felhasználói aktivitás. Úgy gondolom, olyan eszközöket kell a jövőben létrehozni, amelyek hasonló elven segítik a tanulást, mint ahogyan a tanfolyamok is felépülnek, azonban egyre komplexebb átgondolásban. A Nyugat-Európai országokban már konkrét szituációkat vesznek fel videóra, ezt feliratozzák és így teszik elérhetővé a felhasználók számára. Illetve szükség lenne egy mélyebb grammatikával foglalkozó eszközre, ahol az idiómákkal kapcsolatos kérdésekre kaphatna választ a tanuló. Jelenleg csak videószótárak működnek és sajnos egyetlen oldalon sem találunk komolyabban ilyen tartalmat.

Ezeknek a modern felületeknek, az eltérő környezetből érkező felhasználókat ösztönözni kell arra, hogy kapcsolatot teremtsenek a tőlük különböző, de a téma iránt legalább annyira érdeklődő társaikkal. Ami megvalósulhatna virtuális, vagy valós eseményekre szervezett „találkozókkal”. Illetve ez a terület alapvetően esélyegyenlőségi kérdés is, ezért fontos, hogy a segítés pozitív üzenete, ne csak ezen a zárt közösségen belül terjedjen, hanem mások felé is nyissunk figyelemfelkeltő kezdeményezésekkel.

 

 

A jelnyelv-tanulás sajátosságai web 2.0-ás környezetben

1. Privátszféra és magány:
A közösségi felhasználás mögött különböző felhasználói attitűdök rejlenek. A jelnyelv-tanulással foglalkozó oldalakon - bár meglehetősen érzékeny területet feszegetünk – de szükséges szétválasztanunk ilyen formában a felhasználók közösségét, hallássérült és egészséges emberekre. Az első csoporton belül a halláskárosodás fokában mutatkozó eltérések alapján megkülönböztethetjük a siketeket, a súlyosan nagyothallókat és a nagyothallókat. Míg egészséges társaik között nagy hozzáállásbeli különbségek lehetnek azok között, akik ismerik a siket kultúrát, esetleg ilyen családban nevelkedtek, vagy azok között, akiket a munkájukból fakadó segítés specializációja, vagy a puszta érdeklődés vezérel az adott oldalakra.